Az Anjouk korában divatos lovagi játékok már a későbbi testgyakorlatok bizonyos jeleit mutatták. A külföldről hozzánk jött internátusi vezetők a rómaiak életében divatos sportelvek szerint tanították testgyakorlásra a fiatalokat.
Az 1600-as évek közepén Coménius Amos , aki Sárospatakon élt, könyvében, az Orbis Pictusban már játszóteret és játékok rendszeresítését követelte az ifjúság részére. Mária Terézia alatt az országban több helyen űzték a testgyakorlás egyes fajtáit. A külföldi tornarendszerek híre lassan hozzánk is eljutott. Elsősorban Guts-Muts , majd Jahn fejlesztette ki azt a német rendszert, mely Magyarországon is kifejtette hatását. Említést érdemel a svájci Pestalozzi , illetve a svéd Henrik Ling és fiainak tevékenysége, melyek hatással voltak a torna magyarországi rendszerére. Gyarmathy Sámuel professzor 1797-ben Schnefentalban járt, s az ottani Guts-Muts iskolában tett látogatásáról írt beszámolót. Hasonló jellegű volt Kovács Mihály pesti orvos gyűjteménye: ő könyvben adott összefoglalót Guts-Muts rendszeréről. Ezek a hírek, könyvek felkeltették az érdeklődést Magyarországon a torna iránt. Néhány főúri család “gimnasztikához értő” nevelőt hozatott a gyermekek és felnőttek mellé. Először báró Vay tábornok alkalmazott házi tornatanítót. Egger 1817-ben, az evangélikus gimnáziumban megalakította az “első nyilvános testgyakordát “. A torna célja ekkor kimondottan a polgárság szórakozása, szórakoztatása volt. Néhány fiatal tornatanítót (” pestalozziánust ” – így nevezték Pestalozzi híveit) hívott Magyarországra. Ez a kezdeményezés azonban a német tornazár ( Turnsperre ) idejére esik, s a bécsi kancellária kitiltotta a tornatanítókat az oktatási intézményekből.
1830 őszén, Pesten Testgyakorló Intézetet alapítottak, azonban ez csak kisgyermekek tornáztatásával foglalkozott és rövid két évtized múlva már meg is szűnt.
1862-ben megjelent az első női torna-szakkönyv Turján László szerkesztésében. Címe: “Nőnevelő Tornászat”. 1883-ban megindult a rendszeres torna folyóirat, a “Tornaügy”, amely havonta jelent meg.
A negyvenes évek után 1863-ban Matolay Elek, Szontágh Ábris dr. és Bakody Tivadar dr. megalapították a Nemzeti Torna Egyletet. Az egyesület hivatalos nyelvéül a magyart választotta. Az első “gyakorlásokat” a régi Pest egyik istállójában végezték. Ezzel megindították a magyar tornasportot. Sorra alakultak a különböző városok torna egyletei (1866-ban a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet, 1867-ben a Debreceni Torna Egylet, 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitra Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljai Torna Egylet, 1869-ben Budapesti Budai Torna Egylet , 1870-ben a Pécsi Torna Egylet. Jelentősen megnehezítette azonban a tornásztevékenység megindulását az a körülmény, hogy képzett vezetők nem voltak.
Ezen a tényen kívánt változtatni a Nemzeti Torna Egylet, amikor 1870-ben megépült új tornacsarnokában tornatanítók kiképzésére tanfolyamot indított be. Néhány év alatt több mint 800 okleveles tornatanítót képeztek ki, akik ezután átvették a torna egyesületek szakirányítását.
1870-ben felmerült az a kívánság, hogy a tornaegyesületek egy közös Szövetségbe tömörülve vigyék előre a tornaoktatás ügyét Magyarországon. A lelkes emberek ez irányú fáradozásainak eredményeként, a Nemzeti Torna Egylet elnöksége által 1883-ban újból kibocsátották a Szövetség megalapításra vonatkozó felhívást.
(Forrás: matsz.hu)